Törvénykeztek védelmünk érdekében. Megmutatom, hogyan. Persze egy-két változás is érvénybe lépett azóta. Az ezt követő hírben szót ejtek errők is.
Nos, lássuk jogainkat!


1998. XXVII Állatvédelmi Törvény
Tilos:
- állatot kínozni, károsítani;
- emberre vagy állatra uszítani, illetőleg állatviadalra idomítani;
- kényszertakarmányozásra fogni (kivéve az egészségügyi okból való kényszertáplálást);
- kíméletét nem biztosító módon elhelyezni, mozgatni és szállítani;
- teljesítőképességét felismerhetően meghaladó teljesítményre kényszeríteni;
- természetellenes és önpusztító tevékenységre szoktatni.
Az állat kíméletéhez és az állatkínzáshoz tartozik a szintén tiltott állatviadal (tartása, szervezése, fogadás szervezése erre, az ezen való részvétel, közreműködés, fogadáskötés, állat e célra tenyésztése, kiképzése, átadása, forgalmazása, építmény, földterület, anyagi eszköz más személy rendelkezésére bocsátása).
A kínzási tilalom nem terjed ki az érett libatoll házilagos, vagy engedélyezett technológia szerint végzett tépésére, a kényszertakarmányozási tilalom alól pedig a májtermelési célzatú liba- és kacsatömés kivétel. Kivételt képeznek továbbá a mutatványos, vagy bemutatási célra szolgáló állatok a teljesítőképességet meghaladó teljesítményre kényszerítés tilalma alól.
A törvény szerint az állaton fájdalommal, vagy károsodással járó beavatkozást - a szokásos, vagy az állat érdekében szükséges azonnali cselekedetek kivételével - kizárólag szakirányú végzettséggel, vagy gyakorlattal rendelkező személy végezhet. Érzéstelenítés nélküli beavatkozás csak akkor lehetséges, ha az legalább a beavatkozással azonos fájdalommal járna. A haszonállatokon érzéstelenítés nélkül végezhető beavatkozásokat jogszabály sorolja fel. A törvény általában tilt minden, nem az állat egészsége vagy későbbi egészségkárosodásának megelőzése (pl. küllemének megváltoztatása) céljából történő sebészeti beavatkozást. Megengedett az ivartalanítást és fajtajelleg fenntartását szolgáló műtét. Az állat jogszabály alapján kötelező megjelölésénél a jogszabályban meghatározott, az állat számára legkisebb fájdalommal járó megoldást kell alkalmazni.
Az állat életébe való legsúlyosabb beavatkozás az élet kioltása, amely csak a törvényben meghatározott elfogadható okból lehetséges, jellemzően kábítás után, kivételesen enélkül, de a legkisebb szenvedéssel járó szakszerű gyorsasággal. A törvényben meghatározott esetekben pedig kötelező az állat életének kioltása (gyógyíthatatlan, csillapíthatatlan szenvedéssel járó betegség). A vágóállatok vágóhidakon, illetve azon kívül történő levágását és leölését külön jogszabály szabályozza. Az állat életének kioltását tulajdonosán kívül a jegyző is kezdeményezheti, aki, ha az állatvédelmi szabályok megsértését észleli, vagy ilyen bejelentést kap, köteles haladéktalanul eljárni, illetve más hatóságnál eljárást kezdeményezni. Ezen kívül a szabályok megsértése esetén az állatok védelme érdekében meghatározott cselekmény végzésére, tűrésére, vagy abbahagyására kötelezheti az állattartót.
Az állatvédelem körébe tartozik a tartási szabályok között előírt, jó gazda gondosságával történő állattartói eljárás, valamint az állat tulajdonjogával felhagyásnak, az állat elűzésének, elhagyásának, vagy kitételének tilalma. A külön szabályozott állatkísérlet is része az állatvédelem jogi rendjének.

1998. évi XXVIII. törvény
az állatok védelméről és kíméletéről

I. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
A törvény célja
1998. évi XXVIII. törvény
az állatok védelméről és kíméletéről

Az Országgyűlés
- annak tudatában, hogy az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége,
- elismerve azt a megkülönböztetetten nagy értéket, amelyet az állatvilág egésze és annak egyedei jelentenek az emberiség számára,
- kifejezve azon szándékát, hogy a Magyar Köztársaság tevékeny módon részt vállaljon az állatok védelme és kímélete érdekében kifejtett nemzetközi erőfeszítésekből,
az állatok ésszerű védelmének és kíméletének biztosítása érdekében az alábbi törvényt alkotja:

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
A törvény célja

1. § E törvény célja, hogy elősegítse az állatvilág egyedeinek védelmét, fokozza az emberek felelősségtudatát az állatokkal való kíméletes bánásmód érdekében, valamint meghatározza az állatok védelmének alapvető szabályait.

A törvény hatálya

2. § E törvény hatálya kiterjed:
(1) a) a gazdasági haszon céljából tartott, igénybe vett állatokra;
b) a kutatási-kísérleti célra szolgáló állatokra, a vizsgálati és az oltóanyag-termelés céljából tartott állatokra, a génbankként kezelt, valamint a tudományos ismeretterjesztés és az oktatási demonstráció céljából tartott állatokra;
c) a verseny- és sportcélra tartott állatokra;
d) a pásztorebekre, az őrző-, védő-, mentő-, vakvezető, jelző- és terápiás kutyákra;
e) a vadászatra alkalmazott állatokra, ha jogszabály másképpen nem rendelkezik;
f) a mutatványos vagy bemutatási célra szolgáló állatokra;
g) a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, a nemzetbiztonsági szolgálatok és a közfeladatokat ellátó őrszolgálatok feladatainak ellátását szolgáló állatokra;
h) a kedvtelésből tartott állatokra;
i) a veszélyes állatokra, a háziasított állatok gazdátlan egyedeire (kóborállat), az állatkertekben, a vadaskertekben és a vadasparkokban élő (tenyésző) állatokra, továbbá a vadon élő fajok bármilyen célból fogva tartott egyedeire, ha külön jogszabály másként nem rendelkezik.
(2) A vadászható vadfajokra, valamint a halászható, horgászható halfajokra és a természetvédelmi oltalom alatt álló, illetőleg a nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó állatokra külön jogszabályok rendelkezései vonatkoznak.

Alapfogalmak

3. § E törvény alkalmazásában:
1. állattartó: az a személy, aki az állattal rendelkezni jogosult;
2. állat károsítása: az állat testi épségének, szervezetének, pszichikai állapotának vagy viselkedésének tartós, hátrányos megváltoztatása;
3. állatkert: olyan állandó létesítmény, amely azzal a céllal létesült, hogy az ismeretterjesztést és az oktatás-nevelést az élő állatok tudományos alapokon álló bemutatásával elősegítse, illetve részt vegyen a veszélyeztetett fajok fenntartásában;
4. állatkínzás: az állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása, vagy olyan hatást eredményező beavatkozás, bánásmód, valamint szükségleteinek olyan mértékű korlátozása, amely tartós félelmet vagy egészségkárosodást okozhat, továbbá az öröklődő betegségben szenvedő - nem kísérleti célra szánt - állategyed tenyésztése, szaporítása;
5. állatpanzió: olyan intézmény, amely díjazás ellenében vállalja állat meghatározott időre szóló megőrzését, felelősséget vállalva annak jó gazda gondosságával történő tartásáért, egészségéért, valamint az állatok és a környezetükben lévő emberek biztonságáért;
6. állatmenhely: olyan intézmény a gazdátlan állat ideiglenes vagy állandó elhelyezésére, amely tevékenységét ellenszolgáltatás nélkül látja el (az elkobzott vagy ideiglenesen megfigyelés alatt tartott állat tartásáról külön jogszabály rendelkezik);
7. beavatkozás az állaton: az állat fizikai, élettani vagy pszichikai állapotának megváltoztatása;
8. jó gazda gondossága: az az emberi tevékenység, amely arra irányul, hogy az állat számára olyan életkörülményeket biztosítson, amely az annak fajára, fajtájára és nemére, korára jellemző fizikai, élettani, tenyésztési és etológiai sajátosságainak, egészségi állapotának megfelel, tartási, takarmányozási igényeit kielégíti (elhelyezés, táplálás, gyógykezelés, tisztán tartás, nyugalom, gondozás, kiképzés, nevelés, felügyelet).

AZ ÁLLAT VÉDELMÉNEK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

Az állat tartásának általános szabályai

4. § (1) Az állattartó köteles a jó gazda gondosságával eljárni, az állat fajának, fajtájának és élettani szükségleteinek megfelelő életfeltételekről gondoskodni.
(2) Az állat életfeltételeinek kialakításánál tekintettel kell lenni korára, nemére és élettani állapotára. Biztosítani kell az egymásra veszélyt jelentő, egymást nyugtalanító állatok elkülönített tartását.
(3) Az állattartónak gondoskodnia kell az állat igényeinek megfelelő rendszeres, de legalább napi egyszeri ellenőrzéséről.
5. § (1) Az állattartó gondoskodni köteles az állat megfelelő és biztonságos elhelyezéséről, szökésének megakadályozásáról.
(2) A megkötve tartott vagy mozgásában egyéb módon korlátozott állat számára is biztosítani kell a zavartalan pihenés és a sérülésmentes mozgás lehetőségét.
(3) A szabadban tartott állatot védeni kell a kedvezőtlen időjárás káros hatásaitól és természetes ellenségeitől. Az állandóan bezárva tartott állat számára tartója köteles megfelelő mozgásteret biztosító férőhelyről gondoskodni.
(4) A kedvtelésből tartott állat ürülékét az állattartó a közterületről köteles eltávolítani.
(5) A gazdasági haszon céljából tartott állat tartása során előnyben kell részesíteni az állatkímélő technológiákat.

Az állat kímélete, az állatkínzás tilalma

6. § (1) Az állatot nem szabad:
a) kínozni,
b) emberre vagy állatra uszítani, illetőleg állatviadalra idomítani,
c) kényszertakarmányozásra fogni, kivéve az egészségügyi megfontolásból való kényszerű táplálás esetét,
d) a kíméletét nem biztosító módon mozgatni és szállítani, elhelyezni,
e) a teljesítőképességét felismerhetően meghaladó teljesítményre kényszeríteni,
f) természetellenes és önpusztító tevékenységre szoktatni.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja nem terjed ki az érett libatoll házilagos vagy az engedélyezett technológia szerint végzett tépésére, illetve c) pontja a házilagos vagy az engedélyezett technológia szerinti liba- és kacsatömésre.
(3) A 2. § f) pontjában meghatározott állatok esetében az (1) bekezdés b) pontját a külön törvényben meghatározott eltéréssel kell alkalmazni.
7. § (1) Tilos az állat fizikai, pszichikai állapotának olyan kipróbáltatása, küzdelemre késztetése egy másik állattal vagy emberrel, amely sérülést vagy halált okoz (a továbbiakban együtt: állatviadal). Tilos az állatviadal szervezése, tartása, továbbá az állatviadalra fogadás szervezése, az állatviadalon való közreműködés, részvétel, fogadáskötés.
(2) Tilos állatviadal céljára
a) állatot tartani, tenyészteni, kiképezni, idomítani, valamint más személynek átadni, vagy forgalmazni;
b) építményt vagy földterületet, anyagi eszközt más személy rendelkezésére bocsátani.
(3) Az (1) bekezdésben foglalt tilalom nem vonatkozik a vadászatra alkalmazott állatnak külön jogszabály alapján történő kiképzésére, vadászaton való alkalmazására.
8. § Az ember környezetében tartott állat, valamint a veszélyes állat tulajdonjogával, tartásával felhagyni nem szabad. Az állat elűzése, elhagyása vagy kitétele tilos.

Beavatkozás az állaton

9. § (1) Az állaton fájdalommal vagy károsodással járó beavatkozást - az állattartók körében szokásos, vagy az állat érdekében szükséges azonnali beavatkozások kivételével - kizárólag szakirányú végzettséggel vagy gyakorlattal rendelkező személy végezhet.
(2) Beavatkozás érzéstelenítés nélkül csak akkor végezhető, ha az érzéstelenítés, illetőleg az ehhez szükséges rögzítés legalább akkora fájdalommal járna mint a beavatkozás. A gazdasági haszon céljából tartott állaton érzéstelenítés nélkül végezhető beavatkozásokról külön jogszabály rendelkezik.
(3) Az állatkísérletekről e törvény külön szabályai rendelkeznek.
10. § (1) Az állat küllemének megváltoztatása érdekében, továbbá más, nem az állat egészsége vagy későbbi egészségkárosodásának megelőzése céljából történő sebészeti beavatkozás - az ivartalanítás és a fajtajelleg fenntartása kivételével - nem végezhető.
(2) Az állat megjelölésénél az állat számára legkisebb fájdalommal járó - külön jogszabályban meghatározott - megoldást kell alkalmazni.

Az állat életének kioltása

11. § Az állat életét elfogadható ok vagy körülmény nélkül kioltani nem szabad. Elfogadható oknak, körülménynek minősül különösen az élelmezési cél, a prém termelése, az állományszabályozás, a gyógyíthatatlan betegség, sérülés, a fertőzésveszély, a kártevők irtása, a másként el nem hárítható támadás megakadályozása, a tudományos kutatás.
12. § (1) Az állat életének kioltása - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - kizárólag kábítás után történhet.
(2) A kábítási kötelezettség nem vonatkozik a gerinctelen állatokra, a háztartásban élelmezési célra levágott baromfira, nyúlra, valamint arra az esetre, ha az állat életének kioltását szükséghelyzet indokolja. Ezekben az esetekben is gondoskodni kell azonban arról, hogy az állat életének kioltása szakszerű gyorsasággal és a legkisebb szenvedéssel járjon.
(3) Külön jogszabály rendelkezik az állati élet olyan módon történő kioltásáról, amelynél az előzetes kábítás nem kötelező, ha az eljárás azonnali teljes öntudatvesztést és érzéketlenséget vagy halált okoz.

AZ ÁLLAT SZÁLLÍTÁSA

36. § (1) Az állat terelésénél, lábonhajtásánál, a szállítóeszközre való fel- és lerakásánál, valamint szállításánál úgy kell eljárni, hogy az az állatnak ne okozzon fájdalmat, szenvedést vagy sérülést.
(2) A célállomáson az állat kirakását haladéktalanul meg kell kezdeni.
37. § (1) Az állat élettani szükségleteinek kielégítéséhez szükséges feltételeket a szállítónak biztosítania kell, viselkedési szükségleteire pedig figyelemmel kell lennie.
(2) Az állatot olyan szállítóeszközön kell szállítani, amely annak sérülést nem okozhat, és megvédi az időjárás káros hatásaitól.
(3) Ha az állat szállítása során gondozást igényel, olyan kellő jártassággal rendelkező személynek kell kísérnie, aki alkalmas a gondozási teendők ellátására.
38. § (1) Az élő állat közúton, vasúton, vízi úton, illetve légi úton történő szállításának, továbbá postai úton való továbbításának részletes szabályait külön jogszabály, nemzetközi viszonylatban nemzetközi egyezmény állapítja meg.
(2) A vágóállat szállítása térben és időben korlátozható.

AZ ÁLLATPANZIÓ ÉS ÁLLATMENHELY LÉTESÍTÉSÉNEK ÉS FENNTARTÁSÁNAK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI
41. § (1) Állatpanzió és állatmenhely (a továbbiakban együtt: állatotthon) létesítését az állatotthon tervezett helye szerint illetékes jegyző engedélyezi.
(2) Az (1) bekezdés szerinti engedély akkor adható meg, ha
a) az állattartás jogszabályban meghatározott feltételei tartósan és folyamatosan rendelkezésre állnak;
b) a rendszeres állatorvosi ellátás biztosított;
c) az állatotthon működtetése nem sérti a köznyugalmat;
d) az állatotthon vezetője vagy a (3) bekezdés szerinti működési szabályzatban megjelölt felelős személy szakirányú végzettséggel rendelkezik;
e) a tartós működtetéshez szükséges vagyoni fedezet biztosított.
(3) Az állatotthon létesítése iránti kérelemhez - a külön jogszabályban meghatározottakon túlmenően - mellékelni kell az állatotthon működési szabályzatát.
(4) Az (1) bekezdésben meghatározott engedélyezési eljárásban az állat-egészségügyi hatóság, a közegészségügyi hatóság szakhatóságként működik közre.
(5) Az állatotthonok létesítésére vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály állapítja meg.

ÁLLATVÉDELMI BÍRSÁG

43. § (1) Aki tevékenységével vagy mulasztásával az állatok kíméletére, védelmére vonatkozó jogszabály vagy hatósági határozat előírását megsérti - magatartásának súlyához, ismétlődéséhez igazodó - állatvédelmi bírságot köteles fizetni.
(2) Az állatvédelmi bírságot - ha kormányrendelet másként nem rendelkezik - az állat-egészségügyi hatóság szabja ki.
(3) Az állatvédelmi bírság kiszabására az állat-egészségügyi hatóságnak az (1) bekezdésben meghatározott magatartásról történt tudomásszerzését követő egy éven túl nincs lehetősége. Az elkövetéstől számított öt éven túl nem szabható ki bírság, kivéve, ha a magatartás jogszerűtlen állapot fenntartásával valósul meg. Ebben az esetben az elévülés mindaddig nem kezdődik meg, amíg a jogszerűtlen állapot fennáll.
(4) A bírság megfizetése nem mentesít más jogkövetkezmények alól.
(5) Az állatvédelmi bírság mértékét, megállapításának módját, a kiszabására és felhasználására vonatkozó részletes szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg.

A törvényt az Országgyűlés az 1998. március 16-i ülésnapján fogadta el.