2011. November. 28.
Ma lettem négy hónapos, ezért elhatároztam, hogy mától naplót írok. Szüleim eldobtak maguktól, így három hetes korom óta az Illatos útra kerültem. Itt Mogyoró volt a nevem, de nem csak nekem, többi tizennégy kutyust is így hívták, akikkel együtt éltem. Én voltam a legkisebb, így mindenki a hátamra, fejemle lépkedve próbált pitizni a szeretetért és élelemért. Ennek ellenére jól éreztem magam itt. Persze titkon mindig vágytam arra, hogy eljön értem a nagybetűs Gazdi és akkor csak én leszek egyedül Vele és csak engem szeret és akkor játszom majd Vele, amikor csak szeretnék!

És képzeljétek, egy hónapos lettem, mikor végre megjelent.. és rögtön kettő is! Át is öleltem Őket, mikor felvettek megnézni és igyekeztem minél kedvesebben nézni rájuk.

Mikor kivettek a kenelből, kicsit megijedtem, mi lesz, hová visznek? Egy kis simogatás után éreztem, ma valami új és jó dolog fog velem történni.

Mikor az orvos megvizsgált és egy kicsike tablettát tolt a nyelvem végére, amit azonnal befaltam desszertként - azt mondták féreghajtó -, de hiába nyaltam az izgalomtól körbe a számamt, nem kaptam belőle többet. Örültem, hogy beérkeztem új otthonomba és igyekeztem mielőbb a környezettanulmány felmérése után átvenni az irányítást, mint falkavezér. De ez már egy következő történet.


November. 30.
Kedves naplóm!

Még nem mehettem az utcára sokáig, mert kéthetenként szurikat kaptam.

Bele tettek egy kis méretű cipősdobozba, azt egy piros bevásárlószatyorba és sétáltak, ringattak az úton a szuriig. Ezt az utat szerettem, néha kidugtam a fejemet, megnéztem, mi újság a nagyvilágban? Volt, amikor felemeltem a farkamat, jelezvén, itt vagyok! Kényelmes volt a cipősdoboz minden esetre.


December 1.

Ma csuda jó dolog jutott eszembe! Elment a gazdim és én miszlikre aprítottam egy újsgpapírt és szétszórtam a lakásban, hogy mindenhová jusson. Főleg a gazdi ágyába tettem jó sokat, biztosan fog örülni majd neki:-)

Mikor jött haza, odasíettem a szoba közepére és büszkén mutattam neki művemet. Nem értem, miért nem értékelte, pedig kreatívan neki alkottam. Ja, kiderült, hogy csak egyikük a gazdim, a másikuk a gazdi barátnője. Szóval egygazdis kutya vagyok.

Mndig azt hallom, nem szabad bemennem a másik szobába. Ma kihasználtam, hogy nem figyel, besurrantam és jól bekakiltam, bepisiltem az ágy alá. Volt ott egy olyan tárgy, amit a gazdim mindig a lábára húz. Na, azt is jól megrágcsáltam, még hogy nem mehetek be? Miért? Büszkén vittem neki a végeredményt. A papucsmaradvány láttán ismét kiborult és csak azt tudta mondani. Morzsi, nem szabad!

Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy saját nevem lett,: Morzsinak hívnak. Csak azt nem értem, páran mikor meghallják miért mondják vajon egymástól függetlenül ugyanazt?


"Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberűl szolgáltál, "


Biztos valami népszokás lehet.



Folyt. köv.