A kutyákat ösztönök mozgatják - s bár a kutyák egyénisége ezerszínű lehet - nincsen emberi értelemben vett gonosz kutya, vagy jószívű kutya. Ha egy kutya azt tanulja meg, hogy a környezetéből reá leselkedő veszélyeket agresszív magatartással tudja elhárítani, akkor mi úgy értékeljük ezt - a kutya veszélyes másokra. Bár a mi olvasatunkban látszólag így is van, kötelességünk, hogy a dolgok mögé tekintsünk. Ebben az esetben a veleszületett tulajdonságok sokat nyomhatnak a latba, azonban legalább ekkora a gazdát terhelő felelősség.
A konfliktusok megoldásában általában nem az agresszív magatartás a jellemző. A kutyák sokkal inkább választják az elkerülő viselkedést. Ilyenkor mi félelmet, gyávaságot, más esetben óvatosságot látunk mögé.
Napjainkban egyre többször találkozunk - ahogy emlegetni szokták - "idegbeteg" kutyákkal. Ennek a problémának okait vizsgálva, vissza kell utaljunk az előző pontban mondottakra. A dzsungel egyre kuszább, szövevényesebb, míg az arányokat tekintve egyre kevesebb a jó vezető.
Nem nagyon érünk rá sebeink nyalogatása mellett szembenézni a problémáinkkal. Elhidegülünk egymástól és mindenféle, számunkra kényelmes, gyöngeségeink viselését könnyítő kreált ideát hozunk létre. Gondjainkért legtöbbször másokat okolunk, szerencsétlen dolog azonban a minket terhelő felelősséget kivetíteni másokra. És nem is kollektívan, hanem egyénileg vagyunk felelősek környezetünkért. Minden gazda saját felelőssége kutyájának a világba való illeszkedése.
Bizonyára sokan szeretnék, ha varázspálca kerülne a kezükbe, valamiféle csodafegyver, amitől egyszeriben megoldódnak a kutyával kapcsolatos gondjaik. Pénzzel sok minden megvehető, de ez biztos hogy nem. Lehetünk bármilyen tehetősek, gondoskodhat akár személyzet is kutyánkról, de mint ahogy a gyermeknek édesanya kell, a növénynek jó talaj, a kutyának jó gazda. Nem megkerülhető, nem helyettesíthető. A gyermek felnő nevelés nélkül, azonban a szeretet hiánya végigkísérheti egész életén, belehajtva őrült, ostoba dolgokba, a növény kifejlődik a rossz talajon, de gyenge lesz és gyümölcse rossz, ekképp egy kutya is létezik gazda, jó gazda nélkül, de egész más minőségben.
Kutyája veleszületett érzékenysége, bizonytalansága - extrém eseteket kivéve - senkit nem mentesíthet felelőssége alól.
Feladatunk nem kisebb, minthogy mi találjunk helyet kutyánknak és vezessük azt. A megjelenő érzékenységből adódó problémák, jelzések hiányosságainkat illetően, mint például az odafigyelés, vagy a tolerancia hiánya.
Az ember vezette maga után a kutyát a nagyváros forgatagába, az ember tenyésztette, szelektálta olyanná, amilyen lett mai formáiban. Most az ember kötelessége szembesülni a feladattal, megtalálni a kutya életterét. E feladat pedig nem "csak az emberiségé", hanem az egyes ember kötelessége, azé is, aki nem tart kutyát.

 

 

Korom Gábor.