Elérve a hat hónapos kort, kutyánk már rendelkezik egyfajta jártassággal a világ dolgaiban, a környezet, az emberi környezet működésének megértésében. A kutya ilyentájt lép át kölyökkorból a növendékkorba. Eljött hát az ideje, hogy kialakítsuk együttélésünk szabályait. E folyamat azután egy egész életen át tart, de alapjait egy-másfél éves koráig betonozzuk be.

A túlbuzgó gazdik ebben a szakaszban éberen és tettre készen figyelik a kutyát, s csapnak le minden nekik nem tetsző viselkedésre. Téves és ráadásul megerőltető is ez a hozzáállás. Nem a kutyára, hanem sokkal inkább saját magunkra kell odafigyelnünk. Arra, hogy egyértelműek legyünk, kiszámíthatóak és a kutya számára érthetően kommunikáljunk. A legjobb kulcs, mely közel vezethet a kutyánkhoz, egymás megértéséhez, a következetesség.
A kutyák habitusukat, temperamentumukat tekintve lényeges eltéréseket mutatnak. Abban azonban mind egyeznek, hogy a számukra érthetetlen gazda a tekintélyét elveszíti. Vannak olyan kutyák, melyek természetüknél fogva jóval együttműködőbbek. Velük könnyebb dolga van a gazdának, mert ők eleve úgy viszonyulnak a kétlábúhoz mint egy uralkodóhoz, lesik annak óhaját, s igyekeznek kifürkészni szándékait. Más ebek viszont keresik a pillanatot, mikor csúszhatnak ki az ellenőrzés alól, hogy azután a maguk szabályait követhessék. Az ember sorozatos következetlensége, erőtlensége okán a készséges kutya is "ránőhet" gazdája fejére, míg ha kellőképpen tartjuk magunkat az elképzeléseinkhez, a legádázabb, legmakacsabb kutya is felfedezi bennünk a létét biztosító, felelős vezetőt.
Sokan összekeverik a terrort a tekintéllyel. Nagyon nagy hiba!

Játsszunk el a következő szituációval: hajótöröttek egy csapata szerencséjük által kimenekül egy lakatlan szigetre.
Már az első időkben világossá válik, hogy csak szoros együttműködéssel élhetik túl az eseményeket, várhatják be a megmentőket. A csapat élére ezért kell egy vezető, aki egyrészt elsimítja az emberi súrlódásokat, másrészt a lehetséges alternatívák közül egyet megjelöl közös célként.
Az egyik férfi azonban talál egy fegyvert, s ő azonnal felismeri az abban rejlő lehetőséget. Kemény terrorral telepszik a csoportra, így tartva együtt őket. Eleinte látványos sikereket ér el, de az idő múlásával egyre nehezebben viseli a szerepét, gyanakvóvá válik, s könyörtelenné. Ennek hatására a csapatban nő az elégedetlenség és mindenhol a menekülés lehetőségét keresik, akár még haláluk árán is. Eljön aztán a pillanat, mikor a diktátor éberségének pillanatnyi kihunyását kihasználva, az életben maradottak leszámolnak vele.
Az eddigi események során higgadtságával, mérsékelt temperamentumával és a veszélyes helyzetben is értelmes döntéseket hozó képességével, kitűnt a társaság egyik tagja. Kiérdemelt tisztelet övezi s így ki más is lehetne az új vezető ha nem ő.

A példában leírt választást kell elérnünk kutyánknál, következetes magatartásunkkal és határozott döntéseinkkel, a tiszteletet ki kell vívnunk.

Bármikor, ha problémánk van, jusson eszünkbe ez a példa, mert úrrá csak úgy lehetünk rajta, ha ennek szellemében cselekszünk. Nem segíthet sem terror, sem olcsó manipuláció. Még akkor sem, ha ezek rövidtávon sikerrel kecsegtetnek. Az ily módon nyert önbizalmunk rossz, gyenge alapokon nyugszik, és keserű lesz az ébredés, mikor "tudásunk" cserben hagy majd minket.

Az ember sokszor elvész a maga világában és nem képes megérteni más élőlények észleléseit. Egy bizonyos dologról egészen más képet alkothat a gazda és mást a kutyája. Ha az ebnek szép időben szabad bejárása van a lakásba, akkor ő nem fogja megérteni, hogy sáros időben ugyanezért miért szidjuk le. Ha a gyerekekkel való játék közben beszaladhat az ágyások közé, akkor nem lesz oka azt kerülni máskor sem. Ilyen és még számtalan hasonló apró dolgon épül kapcsolatunk, vagy szállhat el füstbe a tekintélyünk.
A kölyökkorból a növendék korba, a szocializációs szakaszból a nevelési szakaszba kerülő kutya gazdájának figyelmét fokoznia kell, mégpedig önmaga irányába, élete részévé kell válljon a következetes viselkedés. Ez nem kis erőpróbát, önkritikát követel meg tőlünk.

A kutyás szakkönyvek szerzői sokszor azzal a technikával élnek, hogy sztereotip eszközgyűjteményt közölnek a gazdákkal. Nem közömbös, hogy valaki milyen nagyszámú "megoldási klisé" birtokosa, de sokkal lényegesebbnek véljük azt, hogy mennyire érzi át egy helyzet valós jelentőségét. Eme írások célja, hogy értsük meg a történések mögött megbúvó összefüggéseket.

Korom Gábor
kutyaiskola vezető