Mikor kezdtél kutyázni?

Mindig arra vágytam, hogy legyen egy kutyám, akivel foglalkozhatok. Tízévesen kaptam egy német juhászt, vele elmentem kutyaiskolába, és nem tetszett, amit ott láttam. Teljesen idegen volt, nem éreztem jól magam ebben a világban. Tizenkét éves koromban egy barátommal alapítottam egy kutyaiskolát. Összeraktunk egy akadálysort, és rendszeresen foglalkozásokat tartottam.

Ez volt az első kutyaiskolám, aztán beidomultam abba a világba, ami munkakutyás világként ismert. Mindig idegen volt számomra ez a világ, más értékeket vallottam, de megtaláltam a helyem, és munkakutya-versenyző lettem, világbajnokságokon szerepeltem. Aztán egyszer csak rádöbbentem arra, hogy azokat az értékeket, amikben anno hittem, teljesen elhagytam. Rájöttem, hogy amit csináltam, az nem más, mint a kutya lényének kizsákmányolása anélkül, hogy bármit is tudnék a kutyáról.

Mennyi idő telt el a Tükör módszer kidolgozása és az iskolai bevezetés között?

Eleinte teszttanfolyamok indultak. Sosem felejtem el az első tanfolyamot, amit póráz nélkül próbáltunk megcsinálni. Mi magunk, oktatók álltunk be a kutyáinkkal, olyan kutyákkal, amelyek még fiatalok voltak, esetleg hagyományos rendszerben képzettek, és piszok nehéz volt. Sokan ki is estek a sikertelenség miatt. Hosszú tesztelési időszak után értünk el az iskolai bevezetésig.

Elkezdtünk egy folyamatot, hogy a hagyományos elemeket fokozatosan kivontuk a foglalkozásokról, majd egyre hatékonyabban tudtuk a Tükör módszer technikáit alkalmazni már csoportban is. De mire az első korrekt tanfolyam elindult, legalább hét év eltelt. Négy-öt éve működik olyan szinten, amire azt tudom mondani, hogy Tükör módszer. Mára több ezer kutya végzett a módszer jegyében. Több ilyen szellemben működő iskola van már Budapesten kívül is (például Szeged, Zalaegerszeg, Szombathely, Gödöllő, Vác), és egyre többen jelentkeznek, hogy szeretnének ezzel foglalkozni.

Külföldről is elég nagy az érdeklődés.

Abban a furcsa helyzetben vagyunk - ami egyfelől persze nagyon jó és nagy büszkeség, de nehézség is-, hogy sokkal nagyobb az igény és a megkeresés, mint a kapacitás. Sajnos nem állunk még készen arra, hogy a Tükör módszeres oktatás elinduljon külföldön, nincsenek még meg az idegen nyelvű oktatási programok. Magyarországon viszonylag könnyű, mert van egy bejáratott képzési program, ahova rengetegen jönnek el. Sokan látják, hogy nem könnyű ebbe beletanulni, mert több éves tanulást igényel, mire egy érdeklődő oktatóvá válhat. Ezt kell létrehoznunk külföldön, ahol nincs meg az oktatási rendszer. Egyelőre nagyobb tapasztalatú kollégáink mennek ki, és próbálnak meg betanítani kinti oktatókat.

Minek köszönhető az igény?

A videók biztosan sokat segítettek abban, hogy a világnak megmutassák, hogy létezik ilyen kutyatartás is, hogy szabadon lehetnek kutyák, és nem verekednek össze annak ellenére, hogy nem ivartalanítottak. Ennek elég jó bizonyító ereje van, de mostanra már a módszer híre is egyre több emberhez jut el, hogy Magyarországon valami furcsa dolog történik, hogy itt szabadon vannak a kutyák a tanfolyamon, és nem verekednek. Komoly szakmai műhelyek keresnek meg minket ezzel kapcsolatban.

Az etológusok is vizsgálják a hatékonyságát.

Viszonylag még az elején vagyunk, remélem, ez majd egy jó tudományos hátteret ad a módszer további terjedéséhez, aminek a hatékonyságát a munkatársaimmal, a saját szemünkkel látjuk. Nem arról van szó, hogy fazonírozzuk a kutyákat és a gazdákat. Van egy élő páros, egy gazda és egy kutya, mindkettőnek saját egyénisége és temperamentuma, és mi abban próbálunk segíteni, hogy a gazda a lehető legmagasabb tudatosságával a legoptimálisabb életet tudja élni. Tehát a kettejükhöz idomultan, de mégis egyedi életmódot tudjanak élni. Az egyediségen van a hangsúly, itt csak egyedekkel, egyedi helyzetekkel van dolgunk.

Milyen szerinted a jó gazda?

A jó gazda ismeri a kutyája igényeit. Toleráns ott, ahol toleránsnak kell lenni, következetes és ellentmondást nem tűrő ott, ahol kell. Hatékonyan tudja felhasználni az energiáit, a kutyára szánt idejét, és jól tud kommunikálni a kutyájával. A jó gazdát onnan lehet felismerni, hogy a környezetével jó viszonyban van. Megfelelően tudatos abban, hogy a saját és kutyája igényeit is felmérje, és ezeket jól tudja működtetni.

Hogyan teheti igazán boldoggá a gazda a kutyáját?

Őszintén azt gondolom, hogy azzal, ha Tükör módszerrel dolgozik a kutyájával. Mert miről szól a tanulás? Arról, hogy a kutya és a gazda megtanul egy közös nyelvet. Beállítunk középre egy mesterséges nyelvet, amelyen hihetetlen hatékonyan tudunk kommunikálni és információt megosztani egymással. Ez nagyon fontos igénye a kutyának, és amikor el tudok kezdeni beszélgetni vele, akkor elképesztő hálássá válik.

 A jó gazda határozott és iránymutató tud lenni a kutya számára. Az ember idegenvezetője a kutyának ebben a világban, és ehhez fontos, hogy az ember hiteles legyen. A hiteles ember pedig következetes, a kutya elfogadja őt, mint iránymutatót, és ezzel a minőséggel tudom kiegyensúlyozottá és egészségessé tenni. Szándékosan nem használjuk azt a szót, hogy falkavezér, mert mi nem falkában, hanem családban élünk. A család egy sokkal összetettebb modell, mint a falka.

Mit gondolsz a városi kutyások és nem kutyások kapcsolatáról?

A kutyatartás nemcsak a kutyatartók problémája. A kutya sorsáért az emberiség felel, minden ember minden kutyáért. A nem kutyatartóknak is felelőssége az, hogy a városi kutyáknak is megfelelő életmódot tudjunk biztosítani. Ahogy az is, hogy a tigrisek ne haljanak ki. Aki ezt vitatja, az struccpolitikát folytat, és nincs felkészülve a jövőre.

Azért tartunk itt, mert a kutyatartók irritálják a környezetüket. Nagyon sok agresszió- és szocializációproblémás kutyával lehet találkozni, akik a környezetükben károkat és problémákat okoznak. Addig, ameddig a kutyatartók nem tudnak megfelelő tudatossággal viszonyulni a kutyatartáshoz, addig nem szabad azon csodálkozni, ha olyan rendeletekkel szabályoznak minket, amelyek ellehetetlenítik a nagyvárosi kutyatartást. Meg kell emelnünk a kutyatartási kultúrát, és akkor a törvényhozóktól ki lehet követelni azt, hogy azok, akik megfelelő tudatosságú kutyatartási kultúrát képviselnek, azok számára más szabályok legyenek érvényesek.

Mi a véleményed az állatvédelmi törvény módosításáról?

Alapvetően jó elképzeléseket és gondolatokat tartalmaz, remélhetőleg valódi szakemberek fogják működésbe hozni. Ha én lennék a törvényhozó, nagyobb szabályozási szigorral járnék el, és nemcsak bizonyos fajtákra korlátoznám a szájkosarat. De annak a kutyatartónak, aki tényleg komolyan veszi a kutyatartást, annak legyen lehetősége arra, hogy méltó módon, a 3. évezredhez mérten éljen a kutyájával. Jelenleg megalázó, hogy olyan kutyára is szájkosarat és pórázt kell tenni, amelyiknek ez teljesen méltatlan. De egyértelmű, hogy pórázt és szájkosarat kell tenni arra a kutyára, amelyik veszélyezteti a környezetét. A szabályozást akár egy nagyobb körre kiterjeszteném, de reális és tiszta alternatívát biztosítanék arra, hogy legyen egy olyan városi kutyatartó vizsga, amellyel akár megelőzhetjük egész Európát.

A tudatos gazda tudja, hogy hol kell feltennie a pórázt a kutyára, mert esetleg vannak olyan érzékenységei az állatnak, melyeket nem lehet alapos szocializációval sem kiszedni. Ha a gazdát nem a rendelet kötelezi, hanem ennek a képességnek a birtokában van, akkor egészen biztos, hogy nem a környezete rovására fog élni. A jó gazda jó viszonyban van a környezetével, mert a kutyája egészséges, mert tudja, hogy mire van szüksége, és le tudja vezetni az energiáit. Ezáltal a környezetét nem irritálja, és a gazda is megérti azt, hogy mások esetleg félhetnek a kutyától, és felismeri azokat a helyzeteket, ahol neki háttérbe kell húzódnia a kutyájával.

Szerinted lehet szemléletváltozást elérni a lakótelepi kutyatartó idős néniknél?

Abszolút, nem is kell sok idő. Ha valaki azt mondta volna nekem 11-12 évvel ezelőtt, hogy itt fog tartani ma Magyarországon a kutyatartási kultúra, nem hittem volna el. Elképesztően gyorsan változunk. Azt gondolom, hogy a magyar gondolkodásmód nagyon nyitott arra, hogy úgy tudjon változni, hogy a régi értékek meghagyása mellett újakat hozzon be a rendszerébe. Ilyen szempontból Magyarország egy ideális terület. Nagyon jól tudunk fejben megérteni dolgokat, és utána a gyakorlatba bevinni azokat. Látva, hogy a nyugati kutyatartó kultúrák hogyan oldják meg ezeket a dolgokat, azt gondolom, hogy egyáltalán nem állunk annyira rosszul – ebben a tekintetben. Más tekintetben sajnos borzalmasan állunk, gondolok itt például a kutyák ezreinek elaltatására az emberi tudatosság hiánya miatt. De nagyon nagy jövőt látok abban, hogy olyan kutyás kultúrát alakítsunk ki Magyarországon, mely etalonként szolgálhat akár Nyugat-Európának is.

Mivel telnek egy iskolavezető napjai?

Nagyon szeretek csoportokat vinni, de sajnos már nem nagyon van rá időm. Foglalkozást szoktam tartani, sokszor jelen vagyok problémás eseteknél, hívnak konzultálni, a tanfolyamok menetét folyamatosan nyomon követem. Az egész módszer úgy kezdődött, hogy én vittem az első alapfokú tanfolyamot, aztán az első középfokú tanfolyamot, és azóta is ebben érzem magam a legjobban, amikor a gazdákkal együtt dolgozunk, és együtt foglalkozunk a kutyákkal. Rendszeresen tartok előadásokat országszerte, de alapvetően az oktatóképzéssel és a módszer továbbfejlesztésével, szakmai anyagok létrehozásával és az extrém problémás esetek kezelésével foglalkozom.  Készülünk a külföldi terjesztésre, és egy tévés produkción is dolgozunk.

Tervezel esetleg új könyvet?

A Neked ugatok!-nak már a második kiadása fogyott el a boltokból, csak idő és energia kérdése, hogy merre megyünk tovább. Amerika kutyás bestsellerének, Karen Pryor Don’t shoot the dog című könyvének a kiadási jogait már megszereztük, a fordítás célegyenesben van. Készül a nagy Tükör könyv is, valamint egy olyan kiadvánnyal is készülünk, ami etológusok, gazdák és tenyésztők bevonásával segítené a tudatos fajtaválasztást.