Mint a legtöbb terrier, a foxterrier is Angliából indult hódító útjára. A mai napig nincs hiteles adatunk, hogy milyen régre nyúlik vissza eredete. Angliában már a középkorban végeztek terrier típusú kutyákkal kotorék munkát, de nem valószínû, hogy ezek lettek voltak a mai foxterrierek õsei. Csak az 1880-as évek elején kezdett kialakulni egy foxterrier típusú kutya, melynél a fekete szín dominált kevés sárga jeggyel, és csak késõbb vált a fehér jegyesség kedveltté. Ez idõben a "foxi" kizárólag vadászati célt szolgált, csak a vadászok ismerték és értékelték. Azért tértek át a sötét színrõl a fehér alapszínû foxterrier tenyésztésére, hogy a vadászaton a kutya erõsen elüssön a dúvad színétõl. Az 1840-es években már a tényleges foxterrierekkel találkozunk, ezekrõl joggal feltételezhetjük, hogy a mai foxterrierek õsei. Csaknem biztonsággal állítható, hogy a fajta kialakulásában részt vett az óangol durvaszõrû terrier. A staffordshire bullterriert valószínûleg szintén igénybe vették, s idõvel ez a típus vezetett a két szõrminõség kialakulásához.

Szépségkiállításokon legelõször 1862-ben Birmingham-ben jelent meg a fajta simaszõrû változata. A drótszõrû csak 10 évvel késõbb, szintén Birmingham-ben mutatkozott be. 1876-ban megalakult az angol Foxterrier Klub, melynek egyik fõ feladata a fajtastandard megállapítása volt. Azok a régi terrier tenyésztõk jól tudták, hogy milyen kutya felel meg a munkára. Egyenes végtagok, tömött, zárt mancsok, lejtõs mar, feszes hát. Sok szempontból a vadászló mintájára dolgozták ki a fajtát. A legjobbat azonban az általános jellemvonások felvázolásában nyújtották. A foxterrier legyen éber, élénk, gyors mozgású, értelmes tekintetû, álljon lázas izgalomban, állandó készenlétben minden eseményre.
Karakterérõl ékesen tanúskodjon tekintete, valamint fül és faroktartása. A Klub másik fontos feladata volt elérni azt, hogy a szõrváltozatok már gyakorlattá vált keresztezését megszüntessék. Ezért Angliában 1876-tól kezdõdõen külön kategóriába jegyezték be a két szõrváltozatot.

Korózs András A kutya újságban megjelent cikke alapján

Általános leírása:
A drótszőrű és a simaszőrű foxterrier csupán szőrzetében tér el, a két fajta amúgy mindenben megegyezik
Kedves megjelenésű, kis termetű, arányos felépítésű kutya. Feje hosszú, balta formájú. Fogai nagyok, ollószerűen záródnak. Szeme sötétbarna. Füle kicsi, V alakú, előrebicsakló. Háta rövid, egyenes, ágyéka izmos, könnyedén ívelő, mellkasa mély, a könyökig ér, hasa felhúzott. Végtagjai oszlopszerűek, párhuzamosak, egyenesek, erőteljesek, mancsa kerekded, tömör, kicsi, ujjai zártak. Farka magasan tűzött, kétharmadára csonkolják, felfelé áll. Szőrzete durva, kemény, tüskés; trimmelik. Színe fehér alapon fekete vagy barna foltos, olykor tiszta fehér. Eredete: Angol fajta; származása tulajdonképpen ismeretlen. Eredeti neve: Fox Terrier, wirehaired. Tulajdonságai: Rendkívül bátor, de intelligens és szeretetre méltó kutya. Alkalmazása: Eredetileg rókára, borzra vadásztak vele. Manapság is híres kotorékozó, kiváló kajtató kutya, szenvedélyes patkány- és egérvadász, de elsősorban társként, kedvencként tartják.
Profil: kotorékeb, kedvenc. Marmagasság: kan 38-40 cm, szuka 37-39 cm. Testtömeg: 8 kg. Táplálékigény: 600 g/nap. Alomszám: 3-5 kölyök. Várható élettartam: 12-14 év.

Forrás: MEOE Foxterrier Klub

Általános megjelenés: Aktív és élénk. Kis keretek között egyesít erőt és erőteljes csontozatot. Sohasem nehézkes vagy durva. Alakja teljesen kiegyensúlyozott, mely különösen a koponya és az arcorri rész arányos kapcsolatára vonatkozik. Hasonlóképpen a marmagasságnak és a test hosszának, a lapockacsúcstól az ülőgumóig mérve, megközelítőleg egyformának kell tűnnie. Álló testhelyzetben, mint egy vadász ló, rövid háttal nagy talajfelületet fed le.
Karakter: Élénk, gyors mozgású, átható tekintetű, tele feszült várakozással a legkisebb kihívás esetén is.
Wesen: Barátságos, nyílt és rettenthetetlen.
Fej és koponya: A koponya felső vonala szinte lapos, enyhén csapott és a szemek irányában fokozatosan elkeskenyedő. A koponya és az arcorri rész hossza csak minimálisan különbözik. Ha az arcorri rész szemmel láthatóan rövidebb, a fej gyengének és befejezetlennek tűnik. Az arcorri rész fokozatosan elkeskenyedik a szemektől a fangig és enyhén mélyül a koponyával való összeolvadásnál, de nem úgy, hogy az arcorri rész a szemek alatt beesettnek vagy üregesnek tűnne. Az arcorri résznek itt jól formáltnak és kitöltöttnek kell lennie. Túlzottan határozott állkapocs és pofaizomzat nem kívánatos és csúnya. Az orr fekete.
Szemek: Sötétek, teli tűzzel és intelligenciával, mérsékelten kicsik, nem kiugrók és olyan kerekek, amennyire csak lehetséges. Egymástól nem túl messze ülők, miközben sem túl magasan a koponyán, sem túl a közel a fülekhez helyezkednek el. A világos szem fölöttébb nem kívánatos.
Fülek: Kicsik, V-formájúak, a fülbőr mérsékelten vastag. Szabályos hajtással előre, szorosan a pofára esnek. Felső élük a koponyavonal felett fekszik. Felálló, tulipán- vagy rózsafül fölöttébb nem kívánatos.
Harapás/fang: Erőteljes állkapocs szabályos, rendezett ollós harapással, a felső metszőfogak sora hézag nélkül az alsó metszőfogak sorára nyúlik, és a fogak az állkapocsban függőlegesen állnak.
Nyak: Száraz és izmos, jó hosszúságú, lebernyeg nélkül, a vállak felé szélesedő. Oldalról nézve kecses ívet mutat.
Mellső rész: Elölről nézve a lapocka a nyaktőtől egyenesen a finoman kifejlett vállízület felé, lefelé tart. Oldalról nézve hosszú, jól hátranyúló és ferde. A mar mindig jól formált. A mellkas mély, nem széles. A végtagok, minden oldalról nézve, egyenesek és erős csontozatúak egészen a mancsokig. A könyök mozgás közben szabadon és egyenesen a test mellett dolgozik.
Test: A hát rövid, egyenes és erőteljes, nem laza. Izmos, nagyon enyhén ívelt ágyék. Mély mellkas, a mellső bordák mérsékelten íveltek, a hátulsó bordák jól hátranyúlnak és jól íveltek. Nagyon zárt, rövid ágyék.
Hátulsó rész: Erőteljes és izmos, lazaság vagy gyengeség minden jele nélkül, a comb hosszú és erőteljes. A térdizület jól szögelt, sem kifelé, sem befelé nem fordul. A csánkízület mélyen elhelyezkedő, függőleges és párhuzamos hátulról nézve. Rövid comb és egyenes térdízület kombinációja fölöttébb nem kívánatos.
Mancsok: Kerekek, kompaktak, kicsi, strapabíró talppárnákkal. A lábujjak mérsékelten íveltek, sem kifelé, sem befelé nem fordulnak.
Farok: Általában kupírozott. Magasan tűzött, felálló, de nem a hát fölé hajló vagy gyűrűs. Jó erősségű és arányos hosszúságú.
Jármód/mozgás: A mellső és hátulsó végtagok egyenesen és párhuzamosan mozognak előre a mozgás irányában. A könyök akadálytalanul mozog, párhuzamosan a test oldalával. A térdízület sem kifelé, sem befelé nem fordul. A hajlékony hátulsó rész nagy tolóerőt fejt ki. Szőrzet: Sűrű, nagyon drótos szerkezetű, kb. 2 cm hosszúságú a vállakon, kb. 4 cm a maron, a háton, a bordákon és a végtagokon, aljszőrzettel, mely rövid, puha szőrből áll. A szőrzet a háton és a végtagokon keményebb, mint a test oldalán. Az állkapocs szőrzete göndör és megfelelő hosszúságú, hogy az arcorri résznek erőteljes kifejezést kölcsönözzön. A végtagok szőrzete sűrű és göndör.
Szín: Túlnyomórészt fehér, fekete és cser jegyekkel. Csíkos, vörös, májbarna vagy palaszürke jegyek nem kívánatosak.
Méret/súly: A kanok marmagassága nem több 39 centiméternél, a szukák valamivel kisebbek. A kanok ideális kiállítási kondíciója 8,25 kg, a szukáké valamivel kevesebb.
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melynek értékelését az eltérés mértéke határozza meg.
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.

Forrás: http://fatamorgana.uw.hu